Amikor úgy érzed, hogy nem érzed

Ez a téma a legtöbbünket foglalkoztatja, még akkor is, ha nem valljuk be magunknak.

Mikor este lefekszem az ágyba, mielőtt elalszom, szeretem végiggondolni az elmúlt napomat. Mit tudtam megcsinálni a betervezett feladataimból, kivel találkoztam, miről beszélgettünk, mit éltem meg pozitívumként és mit szeretnék inkább elfelejteni. Ezek és még megannyi gondolat cikázik át lehunyt szemeim előtt. Mégis rendet kell tennem a fejemben mielőtt álomra hajtom azt, különben sosem alszom el és végtelen órákat töltök az ilyenkor jól megszokott - ha most elaludnék, akkor még ennyi vagy annyi órát tudnék aludni - játékkal.

Ilyenkor igyekszem a jó dolgokra gondolni, a rosszakból pedig tanulni. Nem könnyű, esetenként meg kell tanulni a Technikáját. Egy dolog viszont vitathatatlan, annak akinek ez sikerül, annak sokkal kevesebb álmatlan éjszakája lesz. A Technikájáról most nem szeretnék írni, mert rengeteg, tőlem sokkal jobban informált, tapasztaltabb és hitelesebb ember osztja meg azt velünk nap mit nap. Igaz a nagy általános "nesze semmi, fogd meg jól"-ból mindenki talál kedvére való, "igaz" és számára átlendítő hasznosságot, én mégsem szeretném ezt a témakört már a megismerkedésünk elején elcsépeltté tenni, kizárólag azért, mert a nagy felvilágosodások időszakát éljük. Tartok egy kicsit attól, hogy a hasznos és valóban segítséget nyújtó gondolatok is korpa közé keveredett disznóétkek lesznek, ha azt rosszkor tálaljuk.

A szavak durva és fölösleges fizikai bántalmazását befejezve (értsd: szócséplés), amiről a bejegyzés-csokor szólni szeretne; az emberek fölöslegesen eltöltött perceinek több szempontból történő bemutatása. Veheti bárki kritikának, mondhatja, hogy Én se vagyok jobb, ebben is igaza van.  Ám engem ez a legkevésbé sem fog visszatartani, hogy a legegyszerűbb mindennapi csacskaságokat is szemérmetlenül kisarkítsam. Esetenként magamat is kíméletlenül górcső alá vegyem. Ugyanis a cél a szórakozás. Amennyiben valaki mégis tanulságot, hova tovább, hasonlóságot vél felfedezni az olvasottakban, az csak a véletlen játéka.

Megosztás a facebookon

Írni könnyű, jót írni nehezebb, jól írni művészet.

Ezen fennkölt szavak egyeseknek sokat sejtetőek, másoknak bicska nyitogatóak lehetnek - igazuk van, mindig mindenkinek igaza van.

Akkor mégis miért vagyunk keserűek?

A polgárpukkasztás nem kenyerem, de a görbe tükröt szeretem.
Szellemi frissességem megőrzése és mások elméjének megrontása érdekében, osztom meg agymenéseimet minden kedves Olvasóval. A Király István-i hangulatot megragadó elmehorror, a görög drámák tragédiáinak hangulatával ötvözve mutatja be, mit képes tenni a mai világ egy gondolkodni és érezni vágyó emberrel.

Kívánom, hogy mindenki találjon a számára egy kedves, befogadható, megemészthető, gondolatébresztő, esetleg provokatív történetet ezen az oldalon, amely kimozdítja a mindennapok szürke, mókusokat és kerekeiket megszégyenítő, lehangoló zsibongásából.

 

„Az írás olyan, mint a zene; alkotónak és közönségének egyaránt kedves.”

 / Ismeretlen szerző/

Megosztás a facebookon